Hírek

« vissza « előző hír | következő hír »

A krónikus fájdalom és a központi idegrendszeri betegségek közötti összefüggések feltárását célzó, a remények szerint új gyógyszerek kifejlesztéséhez vezető kutatásáért nyerte el dr. Borbély Éva, a PTE ÁOK egyetemi docense a rangos L'Oréal-UNESCO A Nőkért és a Tudományért díjat. A kutatónővel munkája jelentőségéről és az intézetére jellemző „nőbarát” szellemiségről beszélgettünk.

Stemler Miklós írása

Nemes hagyományt folytat dr. Borbély Éva, a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet docense a L'Oréal-UNESCO A Nőkért és a Tudományért díja elnyerésével, hiszen a kitüntetést az orvoskar több női kutatója is elnyerte az elmúlt évek során. Ráadásul a korábbi pécsi díjazottak közül többen is az ő kutatási területéhez köthetőek, ami jól jelzi az intézetben végzett kutatómunka színvonalát és jelentőségét.

„Tudtommal Reglődi Dóra professzor asszony kapta meg először karunkról ezt a díjat, majd később két mentorom, Helyes Zsuzsanna professzor asszony és Sándor Katalin is ebben a kitüntetésben részesült, amitől mindez még inkább megtisztelő" - fogalmaz Borbély Éva.

"Természetesen jó érzés, hogy a Magyarországon dolgozó számos kutatónő közül rám esett a választás, de még fontosabb számomra a díjjal járó médiavisszhang, ami remélhetőleg azt üzeni a a fiatal nők számára, hogy érdemes a tudományos pályát választani, illetve azon maradni".

Az ő példája alapján pedig mindenképpen érdemes így tenni, amiben persze az is szerepet játszik, hogy régóta folyó, jelentős eredményeket felmutató kutatásokba kapcsolódhatott be. Mind Helyes Zsuzsanna, mind Sándor Katalin a fájdalomkutatás terén végzett tudományos tevékenységéért nyerte el A Nőkért és a Tudományért díjat, és Borbély Éva már hallgatóként csatlakozott ehhez a munkához.

„Harmadévben kezdtünk el gyógyszertant tanulni, és Helyes professzor asszony volt a gyakorlatvezetőm, akinek az előadásai és a lelkesedése annyira magával ragadott, hogy mindenképpen nála szerettem volna végezni a tudományos diákköri munkámat. Ő lelkesen fogadta ezt, és így kezdtem el 2007-ben még hallgatóként dolgozni az eredetileg Szolcsányi János professzor úr által alapított munkacsoportban fájdalomkutatóként. Ezt aztán annyira megszerettem, hogy nemsokára el sem tudtam képzelni más karriert” – idézi fel a kezdeteket a ma már egyetemi docens kutató.

Ahol a kórképek és a kutatások összekapcsolódnak

Az azóta eltelt évek során Borbély Éva figyelme a perifériás idegrendszer felől annak központi végződései és kapcsolatai felé fordult, és jelenleg a központi idegrendszeri betegségei és a krónikus fájdalommal járó kórképek közötti kapcsolatot kutatja. Jól ismert tény ugyanis, hogy ezek a betegségek sokszor együtt jelentkeznek a krónikus fájdalommal, ám ennek oka a mai napig nem ismert.

„Az olyan jellegzetes neurodegeneratív betegségek, mint az Alzheimer-kór és a Parkinson-kór, jellemzően együtt járnak a hangulatzavarok megjelenésével, illetve akár a fájdalomérzékelés megváltozásával és a krónikus fájdalommal, valamint sokkal gyakrabban jelennek meg idős korban a különböző fájdalomérzetek. A magunk részéről azt szeretnénk megtudni, hogy mi állhat ezen betegségek és tünetek időskori halmozódása mögött: ugyanazok az agyterületek aktiválódnak-e ezekben az esetekben, vagy valamelyik specifikus agyterület aktiválódása indítja-e be ezt a folyamatot. A munkánk során a perifériás idegrendszerben és a központi idegrendszerben is nagy mennyiségben jelen lévő neuropeptidekkel foglalkozunk, és az elsődleges célunk ezek »finomhangoló« funkcióinak a felfedezése, azaz, hogy melyik agyterületeken helyezkednek el a különböző kórképek esetében, hogyan változnak, és milyen receptoraik, célmolekuláik vannak, hogy azokat befolyásolva esetleg új gyógyszereket fejleszthessünk ki” – összegzi röviden kutatását Borbély Éva.

Mindez terápiás szempontból is nagy jelentőségű munka, hangsúlyozza a kutató, mivel jelenleg a pácienseknek számos különböző gyógyszert kell szedniük a különböző tünetek enyhítésére, amelyek azonban sok esetben súlyos mellékhatásokkal járnak. Amennyiben viszont megtalálnák, hogy melyik agyterületeken kapcsolódnak össze a különböző szimptómák, illetve az azokat kiváltó okok, úgy jelentősen csökkenteni lehetne a gyógyszerek mennyiségét, illetve hatékonyabb szerek kifejlesztésére nyílna lehetőség, hiszen a jelenleg elérhető gyógyszeres terápiák hatékonysága nagyon gyakran alacsony.

Amikor a stressz nem csak lelki fájdalommal jár

Mindez óriási előretörést hozhat a neurodegeneratív betegségek, illetve a krónikus fájdalom kezelésében és megértésében. A krónikus fájdalmak hátterének vizsgálata nemzetközi szinten is kiemelkedően fontos, hiszen ezáltal lehetséges megérteni például a világszerte „népbetegségnek” számító stressz és a fájdalom közötti összefüggéseket.

Ezen a téren pedig rengeteg még a teendő. Borbély Éva a fibromyalgia nevű betegséget hozza példaként, aminek sokszor még a diagnosztizálásáig sem jutnak el, holott a stressz által kiváltott krónikus fájdalommal és fáradtsággal járó betegség rengeteg ember, elsősorban nő életét keseríti meg. A diagnosztizálást azonban nem csupán a betegség még nem kellően ismert természete, hanem a központi idegrendszeri betegségekhez való hozzáállás is nehezíti Borbély Éva szerint.

„Magyarországon alapvetően érezhető egyfajta távolságtartás a központi idegrendszert érintő betegségekkel kapcsolatban, nem nagyon tudunk mit kezdeni mondjuk a depresszióval, a skizofréniával, miközben ugyanúgy, mint egy érrendszeri vagy emésztőrendszeri betegség esetében, itt is konkrét biológiai elváltozások állnak a háttérben. Az is igaz, hogy ezekben az esetekben sokkal nehezebb azonosítani ezeket az elváltozásokat, illetve az agyunk jó ideig nagyon hatékonyan kompenzálja a betegség által okozott károsodásokat, és a durvább tünetek megjelenésekor már nagyon nagy a baj.”

Mindez azzal is jár, hogy hajlamosak vagyunk alulbecsülni a kezdeti tüneteket, illetve azok jelentőségét.

„A magyarországi adatok hiányosak ezen téren, de Angliában például egy nagyon komoly központ foglalkozik a különböző eredetű krónikus fájdalmakkal, tehát vannak ígéretes nemzetközi példák a megfelelő hozzáállásra. Ezzel együtt összességében igaz, hogy világszerte nehézségekbe ütközik például a fibromyalgia diagnosztizálása.”

Ahol kiteljesedhetnek a női kutatók

Ama tény, hogy a Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet harmadik munkatársa részesült a L'Oréal-UNESCO A Nőkért és a Tudományért díjban, valószínűleg nem csak az itt folyó tudományos munka jelentőségének és színvonalának köszönhető, hanem annak az intézményi kultúrának is, amely kifejezetten támogatja a női kutatók kiteljesedését – olyannyira, hogy mindez teljesen természetes Borbély Éva és kollégái számára.

„Nekem egyáltalán nem furcsa, hogy a női kutatók sikeres tudományos karriert futhatnak be, sőt. Az intézetvezetőnk, Pintér Erika professzor asszony is nő, Helyes professzor asszony pedig mindig élen járt a példamutatással. Engem sosem ért semmilyen hátrányos megkülönböztetés a nemem miatt, de természetesen tisztában vagyok vele, hogy miközben az egyetemen nagyjából egyenlő arányban tanulnak a fiúk és a lányok, utána a gyermekvállalás és egyéb családi kötelezettségek miatt sok kutatónő lemarad a tudományos pályán, vagy teljesen fel kell hagynia a kutatással. A mi intézetünk esetében azonban nagyon rugalmasan kezelik a gyermekvállalással és -neveléssel kapcsolatos kihívásokat, ez már hosszú ideje szerves része az intézményi kultúrának. Természetesen nem látok bele ennyire mélyen az orvoskar más intézeteibe, de abban bízom, hogy az általam kapott díj általában is pozitív példa és megtartó erő lehet a tudományos pályára készülő női hallgatók és doktoranduszok számára.”

Egy élet munkája

Az ilyenféle díjak adta pozitív példára és bátorításra pedig nagy szükség van a tudományos munkában, igaz, nem csupán a női kutatók számára. A tudományos kutatás ugyanis az esetek többségében hosszú-, vagy még inkább ultratávfutás, és ezzel Borbély Éva tökéletesen tisztában van.

„Gyógyszertannal foglalkozom, így számomra természetesen az a kutatásom végcélja, hogy új gyógyszert hozhassunk létre, vagy legalábbis megteremtsük az alapjait egy új gyógyszer kifejlesztésének. Azt is tudom, hogy egy ilyen vállalkozás 30-40 évet ölel fel, tehát ez egy élet munkája, aminek még viszonylag az elején járunk.”

Ahogy azonban az Unesco díja is demonstrálja, a sikerhez szükséges lelkesedésben, kitartásban és tudásban nincs hiány Borbély Éva esetében.

Fotók:

Verébi Dávid