Hírek

« vissza « előző hír | következő hír »

Emléktáblát állítottak május 10-én dr. Balogh Zoltán egykori főigazgató főorvosnak a Hévízi Szent András Reumakórház és Gyógyfürdő fedett fürdőjének a falán.

Dr. Balogh Zoltán 1934. május 8-án Barabásszegen (Zala megye), földműves családban született. Pannonhalmán érettségizett, orvosi diplomáját Pécsett szerezte. 1960-tól a Pécsi Orvostudományi Egyetem II. számú Belgyógyászati Klinikájának gyakornoka, majd tanársegédje, a klinika igazgatójának, Hámori Artúr professzornak egyik jobbkeze lett. 1965-ben laboratóriumi, 1967-ben belgyógyászati, 1971-ben reumatológiai és fizioterápiai szakképesítést szerzett.

Életének újabb állomása Harkány lett, ahol a Gyógyfürdőkórház igazgató-főorvosaként 1971-től 1976-ig bevezette az ún. baranyai modellt, a közvetlen szakmai kapcsolatot a reumatológiai szakrendelők és a harkányi kórház között, emellett foglalkozott a harkányi víz egyedülálló kéntartalmával, amiről tudományos cikkeket is közölt.

Bozsóky Sándor, az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) főigazgatója az általa bevezetett rendszerben látta a jövőt. Meghívta az országos hálózat kiépítésére, így 1967 szeptemberétől közepétől az ORFI főigazgató-helyettese és a „D“ reumaosztály vezető főorvosa lett. Elévülhetetlen érdeme, hogy kialakította a reumatológiai osztályok hazai hálózatát, azok ORFI általi patronálását, továbbá az osztályok és szakrendelők közötti területi és beutalási együttműködést. Kandidátusi értekezésének tárgyát is reumaellátás kialakítása képezte.

Több szervezetnek volt vezetőségi tagja, számos hazai és nemzetközi kongresszus szereplője, referense. Osztályának egykori orvosai, tanítványai különböző reumatológiai és rehabilitációs osztályok vezető főorvosai lettek.

1987. március 1-től a Hévízi Állami Kórház miniszteri biztosa, majd főigazgatója. Ennek előzménye, hogy 1986. március elején leégett a hévízi tófürdő központi történelmi épületegyüttese, melynek újjáépítése az ő feladata lett. Itt szembesült azzal, hogy a Hévízi-tó vízhozama az 1970-es évektől a Nyirádon folyó bauxitkitermeléssel járó nagyarányú karsztvízkiemelés következtében rohamosan csökkent, és emiatt nem csupán a Hévízi-tó került veszélybe, hanem a budai gyógyforrások és a Közép-Dunántúl ivóvízbázisának nagy része is. 1994-ben az akkori kormány azonnali hatállyal elrendelte a nyirádi bánya bezárását. A Hévízi-tó vízhozama ennek következtében folyamatosan emelkedett és 2012-re rendeződött. Tevékenysége elismeréseként „Pro Urbe Hévíz” kitüntetésben részesült.

Nyugdíjas éveiben is aktív maradt, több könyvben írt a Hévízi-tó megmentéséről. Levéltári okmányok alapján összeállított három kötete 2006–2010 között „A Hévízi-tó kálváriája egy orvos szemével” címmel a Kairos Kiadó gondozásában jelent meg.

Tóthné Cser Emília titkárságvezető - aki hat éven át volt közvetlen munkatársa - kötelességének érezte, hogy emléktáblát állítsanak dr. Balogh Zoltánnak. Köszönet illeti dr. Mándó Zsuzsannát, a kórház jelenlegi főigazgatóját az emléktábla elhelyezésének engedélyezéséért, Papp Gábor polgármestert a támogatásért, Kiss László esperes atyát a tábla felszenteléséért. Az emléktábla igényes kivitelezése a Tarr Kőfaragó Kft.-t, a bronzportré és a két tündérrózsa pedig Farkas Ferenc Munkácsy-díjas szobrászművész munkáját dicséri. A tábla elkészítésének a költségeit dr. Balogh Zoltán gyermekei, Eszter és Zoltán vállalták.

Dr. Mándó Zsuzsanna, a kórház főigazgatója és Süténé Tüttő Beáta, önkormányzati képviselő

Fotó:

Makovitzky József