Menu

Hírek

« vissza « előző hír | következő hír »

„Még most is hihetetlen ez az egész”

2019. június 3, hétfő

Interjú Sparks Jasonnel, karunk ötödéves hallgatójával, az ENSZ magyar ifjúsági küldöttválasztásának győztesével

Sparks Jason egy három fordulós kiválasztási folyamaton vett részt az ENSZ magyar ifjúsági küldött pályázatán, amin az indulók között ő bizonyult a legsikeresebbnek. A Bíráló Bizottság egyhangú többséggel szavazta meg őt győztesnek. Jason szeptemberig betanuló pozícióban lesz, kötelező gyakorlatokat végez a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, valamint az Emberi Erőforrások Minisztériumában, hogy szeptembertől hivatalosan is átvehesse a mostani küldött helyét. Nagy lelkesedéssel és várakozással beszélt az előtte álló feladatokról és kihívásokról, bár még ma is nehezen hiszi el, hogy ő lett a kiválasztott.

 

Schweier Rita írása

 

- Magyar az anyanyelve, de nem magyar a neve. Hogyan is van ez?

- / mosolyog – a szerk. / Amerikában születtem, de édesanyám magyar, és amikor honvágya volt, hazaköltöztünk Szekszárdra, az óvodát már itt kezdtem.

- Miért pályázott az ENSZ felhívására?

- Véletlenül bukkantam rá erre a pályázatra, és úgy döntöttem, kipróbálom magam. Nyitott ember vagyok, szeretem az újdonságokat. Általános iskolában volt egy nagyon jó földrajz tanárom, ő szerettette meg velem ezt a tantárgyat, és azon igyekezett, hogy a globális gondolkodást belénk plántálja. Már akkoriban is sok földrajz versenyen vettünk részt, innen származtatható az ENSZ iránti érdeklődésem is. Amikor elindultam a versenyen, arra egyáltalán nem számítottam, hogy engem választanak ki a háromlépcsős forduló végén, nagyon meglepődtem.

- Ez a nyitottság azért nem vezet el mindenkit az ENSZ-ig.

- / mosolyog – a szerk. / Valóban, ám én kedvelem a kihívásokat, a megmérettetéseket, és ez egy tökéletes lehetőség volt arra, hogy kimozduljak a komfortzónámból, és megtapasztaljak egy teljesen más területet. Az is hozzájárulhat, hogy folyamatosan nyomon követem a külföldön történteket, több nemzetközi cseregyakorlaton vettem és veszek részt. Ami számomra érdekes, hogy a  nemzetek - a különféle gazdasági, kulturális és egyéb különbségeik ellenére - miként tudnak együttműködni, illetve hogyan tudják az ENSZ-nek a fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiáját követni. A fejlett és fejlődő országok diverzitása vonz, az, ahogyan ezekhez a célokhoz viszonyulnak.

- Nemes a feladata, komoly a felelőssége is. Hogyan készül rá?

- Fokozatosan, amiben az is segít, hogy van egy átvezető időszak, ami áprilisban kezdődött és szeptember elejéig tart. A jelenlegi küldött, Szuda Ágnes segít a betanulásban.

- Miért annyira hihetetlen, hogy Ön lett a befutó?

- Azért, mert teljesen más területről jöttem orvostanhallgatóként, mint a versenytársaim, akik nemzetközi tanulmányokat folytatnak, külügyi témákkal foglalkoznak. Más volt a rálátásom is az egyes témákra, és talán éppen ez tűnhetett érdekesnek.

- Hogyan jelent meg ez az „orvosis” látásmód az egyes fordulók kérdéseire adott válaszaiban?

- Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy ifjúsági küldöttként milyen programokra helyezném a hangsúlyt, illetve azokat hogyan építeném fel. Három célt neveztem meg: az egyik az immunizáció népszerűsítésére vonatkozott - mivel napjainkban sok az ezt ellenző kampány -, a másik a preventív oktatás terjesztésére - amit a Pécsi Orvostanhallgatók Egyesületében is folytatunk -, a harmadik pedig a klímaváltozás elleni küzdelemre.

- A három fordulóból melyik bizonyult a legnehezebbnek?

- A döntő, amikor két, előre kiadott feladatot kaptunk, amikre felkészülhettünk, de ezek mellett egyéb feladatok is vártak ránk, meglepetésszerűen. Az egyik során el kellett képzelnünk, hogy az ENSZ közgyűlésén vagyunk, ahol öt percben egy általunk fontosnak tartott témáról tartunk beszédet. Úgy gondoltam, jó lesz, ha beleviszem a személyiségemet, és ezért egy prevenciós vonalra építettem fel a mondókámat. Beszéltem a primer, a szekunder és a tercier prevencióról, hangsúlyozva, hogy az egészség a legfontosabb az életünkben, hisz anélkül nem lehet teljes. Ezt a prevenciós vonalat szimbólumként használva a Földre is vonatkoztattam. Elmondtam, hogy napjainkban már a szekunder fázisába került, ezért égető problémává vált a klímaváltozás. Ez angol nyelven zajlott, a másik feladat pedig magyar nyelven, ennek során ugyancsak öt percben egy prezentációt kellett összeállítanunk, bemutatva a programtervünket.

- Hallották egymást a versenytársaival? Ők miről beszéltek?

- Igen, hallottuk egymást, ők inkább az ifjúság szerepvállalásáról, közéletben való hangadásáról tartottak előadást.

- A tartalmi szempontok mellett számított az is, hogy ki, milyen előadó, milyen a fellépése?

- Úgy gondolom, igen, főleg azt figyelték, hogy ki, mennyire képes uralni a stresszhelyzetet. Szerintem mindenki nagyon ügyes, határozott volt.

- Hogyan tudta leplezni az izgalmát?

- Az Anatómiai Intézetben végzem a tudományos diákköri munkám, sok konferencián vettem részt, emellett a középiskolásoknak is tartok biológiai órákat a TM felkészítő táborok, illetve a TM felkészítő órák keretében – mindez ad némi rutint a kiállásban, a fellépésben.

- A prezentáció, a programterve bemutatása is jól sikerült?

- Igen, az könnyebb volt, mivel magyar nyelven zajlott, és közelebb is állt hozzám, hiszen PPT-s előadást már sokat tartottam.

- Meséljen egy kicsit az első két fordulóról is.

- A pályázat első részében angol és magyar nyelvű kérdéssorra kellett válaszolnunk, amellett, hogy egy önéletrajzot is mellékelnünk kellett. Ezután kaptam egy e-mailt, amiben értesítettek, hogy beválogattak a második fordulóba is, ahova 13 embert hívtak be. Itt pingpong labdaszerűen, gyorsan kellett válaszolnunk a kérdésekre, magyar, angol, majd ismét magyar nyelven, a globális tájékozottságunkra vonatkozóan. Végül hat ember jutott a döntőbe.

- Kik voltak a bíráló bizottságban?

- A jelenlegi küldött, valamint a Külügyminisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériumának szakemberei.

- Mikor kezdődnek a gyakorlatai?

- Júniusban kezdődik az Emberi Erőforrások Minisztériumában, majd szeptember elején a Külügyminisztériumban, közben pedig Spanyolországba utazom a belgyógyászat cseregyakorlatomat végezni.

- Októberben pedig irány New York.

- Igen, ott a magyar ifjúságot képviselem majd a különböző megbeszélések, előadások során. Ha lesznek kísérőrendezvények, azokon is részt veszek, illetve több külföldi társammal közösen mi is szervezhetünk majd ilyeneket. Az öt perces felszólalások minden küldött számára kötelező jellegűek, így ott élesben is kipróbálhatom, amit itthon már kicsit gyakoroltam. Ez egy egyéves megbízatás lesz.

- A tanulmányait mindemellett tudja folytatni?

-Igen, mert csak akkor kell kint lennem, ha programok vannak. Ami most biztos, hogy októberben egy alkalommal, és áprilisban is egyszer New Yorkban leszek, hamarosan – június 2-től 4-ig – pedig Berlinbe utazom, egy olyan rendezvényre, amelyet a jelenlegi küldött szervezett, hozzá csatlakozom. Egyelőre ennyit tudok, a többi a későbbiekben dől el, kíváncsian várom. Hálás vagyok, hogy bizalmat adtak nekem, még most is hihetetlen ez az egész.